Hogy melegednének az emberek

Van, amikor egy folyó kilép a medréből… Ugyanígy egy tréning is túlmutathat önmagán és kiléphet a kereteiből.
Kommunikációs tréningnek indult, mindannyian tudtuk, hogy ennél több lesz, de amit a két haladó csapat alkotott, arra tényleg nincsenek szavak. Csak örömkönnyek és kacajok…

Na, ettől lesz egy tréner hálás és büszke

Sok éve indult útjára az Átütőerő a Kommunikációban tréning. Eleinte még „csak” az volt a fő cél, hogy a résztvevők le tudják küzdeni a nyilvános beszédtől való félelmüket, és megtanuljanak élni a különféle kommunikációs eszközökkel. Akkor még csupán 4×3 órás volt, ma már 6×5 órás, és telis-tele van komfortzóna tágító, önfejlesztő gyakorlatokkal, és házi feladatokkal. Szóval az évek alatt pár órát felszedett magára.

A zárónapon, a végén van egy gyakorlat. Ekkor tudják a résztvevők megmutatni, mit tanultak az első nap óta. Ahogy egyre többen végezték el a tréninget, elkezdték „piszkálni” a trénert, hogy legyen Átütőerő a Kommunikációban 2-es, vagyis egy haladó tréning. Egy idő után beadtam a derekam (na jó, persze örömmel tettem : ), és 2017. október végén elindult az első, majd 2018. márciusában a második haladó tréning.

A kezdő és a haladó tréninget összehasonlítva a rengeteg különbség közül az egyik, hogy itt a záró feladat nem a tréningterem falai között marad, hanem kilép a fényre, és valami jó ügy mellé áll.

Nincs megkötés, csupán annyi, hogy szolgáljanak együtt valami nemes ügyet. És most akkor tessék kapaszkodni, mert elmesélem a két csapat zárófeladatát!

Első csapat

Ők alaposan utánajártak a lehetőségeknek. Végül megszületett a döntés, hogy a „hajléktalan óvodaként” elhíresült Wesley János óvodának fognak segíteni. És akkor már legyen hasznos, ezért megkérdezték az ovit, hogy mit szeretnének. Ők pedig elmondták. A lepukkant konyhájukra ráférne egy kis tuning, és a gyerekeknek némi élmény.

Ekkor hosszú előkészület és tervezés vette kezdetét…

Sírás, nevetés, feszültség és végül győzelem. Összegyűlt több százezer forintnyi adomány, melyből megvették a konyhacuccokat, sőt, jöttek egyéb felajánlások is, így végül a tuning helyett egy vadonatúj konyhát kaptak, és még maradt pénz az élményekre is.

Játszóruhában, szerszámokkal felszerelkezve és a szabadidőt is rászánva egy gyönyörű konyhát adtak át az óvodának. A történet egy előtte-utána képért kiált, hát tessék. A kettő közötti különbség középen látható.

Azt hiszem, amikor a kész konyhát fotózták, a fáradtságon túl, valami földöntúli öröm járt át mindenkit, hogy ezt Ők alkották. Kommunikációval megteremtve a feltételeket, mégis szeretetből épült fel a konyha, és ebből még mehetnek állatkertbe és tropicariumba is a csöppségek. Ők heten talán fel sem fogták, mekkora dolgot tettek. De remélem, sokáig emlékezni fognak még arra, ahogy a fáradtságukon túl, az egyéniségek különbözőségéből adódó feszültségeket kiegyensúlyozva egy közös célért küzdöttek együtt. Blogi (és Gábor), Noémi, Attesz, Attila, Gabesz, Imi és Laca, le a kalappal előttetek! <3

Még szinte az élményekben fürödtünk, amikor is elindult a

Második csapat

Más egyéniségek, más energiák, de egy haladó tréninghez szintén méltó csapat vágott bele az emelt szintű kalandokba.

Lazák és vidámak voltak, talán nem véletlen, hogy rekord sebességgel kitalálták a zárófeladatukat, amivel nem kevesebbet tűztek ki maguk elé, hogy a „fél várost” megnevettetik. Na, jó, ez talán egy kis csúsztatás, de az ötlet a következőképpen hangzott.

Felszállnak a 6-os villamosra a Móriczon, majd két átszállással a Széll Kálmán térig villamosoznak, és így a 3 villamos utasaira, és mindenkire, akivel közben találkoznak, ráragasztják a jókedvüket. A végponton pedig egy smiley-élőképpel zárják a kacagórohamot.

Ennek megfelelően a nevük is Röhögőgörcs lett.

A Facebook kommunikáció, a haverok, barátok mozgósítása olyan jól sikerült, hogy a televízió is felfigyelt az eseményre, és kérték, hadd jöjjenek forgatni, készítenének egy pár perces rövidfilmet a kísérletről. Hát, hadd jöjjenek. : )

A nagy napon valóban megjelent a televízió, és egy kb. 30 fős csapat, akik felkészültek a röhögtetésre. Villamosra fel, majd irány a végállomás, ahol a hasizmok és a nevetőizmok már nem voltak épp fittek. A csapat azonban nagyon is. Alig akaródzott hazamenni.

Itt meg tudod nézni a végeredményt. (4:21 perc)

Mennyire más ez a zárófeladat, mint az előző csapaté. Itt nem pénzgyűjtés volt, hanem hangulatteremtés. De volt ám itt is kommunikáció, és komfortzóna tágítás. Próbáld csak ki egy morózus tömegben elkezdeni a röhögést. (Ez még a trénernek is komfortzónán kívül esett.) Meg aztán nyilatkoztak is a drágák, és benne voltak a tévében. És láttam sok-sok utast, akik nevetve szálltak le a villamosról.

Ha egy-egy apró hatása volt, már megérte. Ki tudja, hátha valaki pont emiatt nem adja majd fel egy álmát, vagy emiatt eggyel kevesebb gyermeket vernek el aznap. Ugye, hogy érdemes? Apró lépésekkel. Bea, Dorina, Ili, Tündér, Zsuzsi, Benedek, Laci és Viktor, Nektek is örök hála az élményért, és előttetek is kalaple!

Ennek a bejegyzésnek pár apró impulzus adta az ihletet, amit át akartam adni Neked:

1. A világot a legkönnyebben apró kis lépésekkel, parányi gesztusokkal lehet jobbá tenni.
2. Választhatsz ehhez bármilyen eszközt, amit Te tudsz adni. Ott és akkor. Készíthetsz konyhát, adhatsz élményeket, …
3. Kezdd a környezeteddel, kommunikálj nekik. Dicsérj, mosolyogj, buzdíts, ölelj,  bármit csak szeretettel tedd és adj magadból.

Jó élni, igaz? 😉